Bajorországi gyakorlat, beszámolók - 2017

Bajorországi gyakorlat
16/1/KA102/022603

Heti beszámolók

Készítette Bakó Kitti:
Én egy Deggendorftól kb. 10km-re lévő városban, Plattlingban vagyok gyakorlaton, a Globus nevű áruházlánc helyi hipermarketjének reklám osztályán. Az áruház legalább még egyszer akkora, mint a dombóvári TESCO! Mivel én sajnos csak a 2. héttől tudtam megkezdeni gyakorlatomat, a héten ismerhettem meg a főnökömet, Frau Killingert és társamat, a testvériskola 11. évfolyamára járó Robertet is. Nagyon rendesek velem és igyekeznek mindig minél érthetőbben beszélni hozzám. Feladataim a héten igen változatosak voltak, legtöbbször viszont ajándékokat szoktunk csomagolni. Ezenkívül plakátokat szerkesztettünk és nyomtattunk, s különböző dokumentumokat is lamináltam. Étkezési lehetőséget is biztosítanak a számunkra, mindennap délben egy ottani étterembe mehetünk ebédelni. A ebédszünetek máshogy vannak, mint nálunk. Míg Magyarországon az ebédidő 20-30 perc, addig itt Németországban 1 óra. Kényelmesen meg szoktunk ebédelni, majd utána folytatjuk a ránk bízott feladatokat.
 
Készítette Bontovic Eszmeralda:
Én a Duna mellett található Műszaki Főiskolán (Technische Hochschule Deggendorf – THD) töltöm a gyakorlati heteimet, azon belül is a B épületegyüttes 2. emeletén található nemzetközi irodában, az International Office-ban. A főnököm, Nadine Kappl csak az első két héten keresztül osztotta ki nekem a feladatokat, mert 17-étől egy hétig szabadságon lesz, Olaszországba mennek nyaralni. A munkám kisebb-nagyobb részben változatos: minden nap lent a földszinten, a postán is kell dolgoznom általában 9-től fél 12-ig, attól függően, mennyi levél, például jelentkezési lap érkezik aznap be. A magyarországi helyzettel ellentétben ugyanis  itt ilyenkor van a nagy dömping: a 2017/2018-as téli szemeszterre (itt így hívják az első félévet és nem őszi szemeszternek, mint otthon!) történő jelentkezés határideje július 16-a, szombat! Ezeket a jelentkezési lapokat egyenként ki kell bontanom, összefűznöm és lebélyegeznem. Főként külföldi diákok bizonyítványait, ösztöndíj kérelmeit, orvosi eredményeit és önéletrajzait. Az irodában általában aktázással, takarítással vagy éppen Excel-, illetve Word-dokumentumok készítésével bíznak meg. Kaptam már másik irodákból is munkákat az ott dolgozó kolléganőktől. A munkakörnyezetem tiszta, panasz nem lehet rá. Mind a főnököm, a kolléganők és a gyakorlati társaim is kedvesek, jó fejek.
 Munka után, a csapattal eddig kevés, de emlékezetes programokon vettünk részt, a közös mindennapi vásárlásokon kívül: ezen a héten csütörtökön megnéztük a 2015 után másodjára megrendezett „Donaufest” tűzijátékát. Gyönyörű volt, fenomenális, eddig nekem ez volt a legszebb, amit életemben láttam, és szerintem a csapat többi tagja is hasonlóan gondolhatja. Szombaton, a közös kirándulós napon Regensburg városa volt a cél. Kicsit tovább tartott az út, mint múlt héten Passauba. Őszinte véleményem szerint nekem Passau jobban tetszett, bár ezt befolyásolhatta az időjárás is, mivel az ezúttal nem volt olyan kellemes, mint múlt héten. Regensburgban megnéztük a kastélyt, ahol a hercegnő lakik, utána az óvárost, a dómot és persze a híres régi kőhidat, a „Steinerne Brücke”-t is, ahol a hagyományoknak megfelelően csoportképet készítettünk. Az ebédet pedig egy tipikusan bajor vendéglőben, a Weissbräuhausban fogyasztottuk el, ahol helyi sört is főznek!

Bajorország egy magyar diáknak
Készítette Tálász Zsolt
 
Az Apáczai egyik végzős diákjaként az a kiváltság ért, hogy az „Erasmus +” mobilitási projekt keretén belül kiutazhattam Németországba, a Bajor-erdő lábához, Deggendorfba. Kintlétem célja az volt, hogy megismerjem a német kultúrát, gyakoroljam, tanuljam a nyelvet és nem utolsó sorban jól érezzem magam a társaimmal.
Amikor ezt a cikket írom, már több mint egy hete dolgozom az Ecokraft nevű cégnél, amely fahulladékból (pellet) gyárt haltápot.
Ez idő alatt betekinthettem a legkülönfélébb dolgokba. Látom a német munkamorált, gazdasági és szociális helyzetet. A magyarokhoz képest a németek sokkal nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak. Nem kapkodnak, nem sietnek, talán ezért is élenjáróak a pontosságban. Nem csak a jól ismert autómárkákra gondolok, hanem mindenben pl: kertek, parkok, közlekedési hálózat, épületek, technikai megoldások, amikről sugárzik a német leleményesség. Gazdaságilag fejlett ország. Egy példa: amióta itt vagyok, csak Mercedeseket, Audikat, Volkswageneket és BMW-ket láttam.
Aki ezt olvasva irigykedik a németekre, az még egy darabig fog is, kb. még 10 évet biztosan.
Ugyanis Németország legalább ennyivel jár előttünk.
Hogy milyen a munkához való viszonyuk?
Egy szóval: laza. A legtöbb munkahelyen, például déltől du.1-ig ebédszünet van, ez benne van a 8 órás munkaidőben. Laza, de annál pontosabb munkát végeznek. Ebben is példát vehetnénk.
Amikor én elkezdtem náluk dolgozni, az volt a furcsa nekik, hogy én feszített munkatempóban dolgozom, de ebben talán az is benne lehet, hogy bizonyítani szeretnék, mert gyakorlatilag képviselem az országomat és rólam képet alkotnak a nemzetemről is.
Persze, mint újoncnak nekem is voltak már bakijaim. Kedvesek és megértőek voltak, még akkor is, amikor az iroda előtti társalgó részen a főnököm egy fontos ügyféllel tárgyalt, én meg véletlenül a lábuk elé borítottam a szerszámokat egy kiskocsiról.
Megjegyzem, belül „égtem, mint a Reichstag”, ha lehet így fogalmazni.
Ugyancsak ilyen gáz volt, amikor azt a feladatot kaptam, hogy számoljam meg a már kész, kimért és becsomagolt árut.
Ez önmagában még nem ciki, hanem ami ezután jött…
A meleg miatt gondoltam, jobban megy a munka, ha nem izzadom össze a ruhám, levettem az ingem, mondván, hogy a raktárban úgyis mindegy, hogyan dolgozom, úgysem látja senki. Egyszer csak beszédet hallok, kimászok a tárolóból. Hát a két főnököm állt ott egy ellenőr hölggyel… Na ez már elég gáz volt! Nekik vicces látvány lehetett. A főnök csak annyit mondott, hogy „csak számol”, mintha minden magyar félmeztelen lenne, ha számol.
De ahogyan a többiek mesélik, nekik is voltak bénázásaik.
Ezektől eltekintve gyors és szorgalmas vagyok az elmondásuk szerint.
Kedvesek és készségesek, türelemmel fordulnak felém.
Mi is az, amit hazaviszek ebből?
Az emlékeket és az élményeket tuti, ezen felül szeretném még a német precizitást és toleranciát.
Én Zsolti voltam, pacsi Deggendorfból!  

Első heti beszámoló; készítették: Bóka Barbara és Orsós Bernadett, 10. BC

2017.07.02. Vasárnap
A hajnali indulás után délután 14 órakor érkeztünk meg szállásunkra, a deggendorfi ifjúsági otthonba (Jugendwohnheim Deggendorf), majd miután mindenki elfoglalta a helyét, a tanár Úr kiosztotta a heti pénzünket és a wi-fi jelszavakat, ami az internet-használathoz szükséges. Ezután elindultunk a helyi közeli olasz pizzériába, a Pizzeria Daniele-be, ahol 2 órán keresztül ettünk és nagyon jóllaktunk.


2017.07.03. Hétfő
Az előző napi fárasztó utazás után 7 órakor ébredtünk, megreggeliztünk, majd vásároltunk a szálláshoz közeli Lidl áruházban. A délelőtt folyamán besétáltunk Deggendorf belvárosába, ahol a sétáló utcákon nézelődtünk, megnéztük a főbb nevezetességeket, majd egy gyorsétteremben Dönert ettünk. Délután a Krisztiánnak már az Ipari Szakiskola (Berufsschule) tanműhelyébe, Zsoltnak pedig az Ecokraft nevű céghez kellett mennie, utóbbinál fahulladékból gyártanak haltápot.

 
2017.07.04. Kedd
10 óra körül a hídnál találkoztunk, mert a tanár úrnak és Barbinak 8:30-ra a Landratsamtba, Barbi munkahelyére kellett mennie bemutatkozni. Ezután indultunk közösen a testvériskolába, az Aloys-Fischer-Schule-ba. Itt Christina Schedlbauer igazgatónő, Klaus Fleder igazgatóhelyettes és a tanár úr kollégája, Bernhard Oertel úr nagyon udvariasan fogadtak bennünket. Ezt követően a Városháza (Neues Rathaus) felé vettük az irányt, ahol fogadásra voltunk hivatalosak. A város ifjúsági megbízottja, Renate Wasmeier előadásában ismertette velünk a legfontosabb tudnivalókat Deggendorfról és történetéről. Ezután a Műszaki Főiskolára (Technische Hochschule Deggendorf – THD) mentünk, ahol Eszmi ismerte meg a gyakhelyét: ő a Nemzetközi Kapcsolatok osztályán, az International Office-ban kapott gyakorlóhelyet. Miután az Eszmit ott hagytuk, a Duna-parton a kacsákat néztük, és etettük, majd a Bogenbach patak mentén visszasétáltunk a szállóra.

2017.07.05. Szerda
Ezen a napon már majdnem mindenki megkezdte munkáját a gyakorlati helyén. Az Eszmi a fősulin már a beérkező felvételi kérelmeket válogatta, a Barbi a Landratsamtban (Járási Hivatal) menekültek segélyezésével kapcsolatos számlákat állított ki elektronikusan, a Zsolti haltápos csomagolásokra csinált matricákat, a Krisztián pedig az előző napi betonkocka-gyártás után társa, a magyarul is tudó és neki sokat segítő Philipp által készített satut ellenőrizte tolómérővel. Ezalatt a Kitti a tanár úrral Plattlingba utazott, ahol megnézték a Kitti gyakorlóhelyét, a Globus áruházat, ami legalább kétszer akkora, mint a dombóvári Tesco! A Berni a szociális munkás 11a osztályba ült be dupla angolra, amit nagyon érdekesnek talált: egy diák prezentációt tartott az elsősegélynyújtás fontosságáról. A második héttől a Berni óvodai gyakorlaton lesz ezzel az osztállyal.

2017.07.06. Csütörtök
Napközben mindenki dolgozott, majd munka után elmentünk közösen a közeli Mc Donald’s-ba vacsorázni.

2017.07.07. Péntek
A pénteki napok mindig jók, hiszen a legtöbb helyen csak délig vagy legfeljebb 1-ig tart a munkaidő. Miután a szállásra hazaértünk, segítettünk a személyzetnek elpakolni, mert aznap délelőtt volt a szállás 10 éves jubileumi ünnepsége. Cserébe a nevelőktől finom süteményeket kaptunk, amit a vendégek nem ettek meg!

2017.07.08. Szombat
8:50-kor felkeltünk, majd 10 óra után elindultunk a vasútállomásra, ahonnan a 10:45-ös vonattal Passauba,utaztunk. A “három folyó városában” (Dreiflüssestadt) megnéztük a Szent István dómot, majd találkoztunk tanár úr egyik kollégájával, Stefan Naberrel, aki végigkísért minket az óvárosban. A dómba ekkor még nem tudtunk bemenni, mert orgonakoncert volt. A sétáló utcákon sétáltunk, majd bementünk a Niedernburg-kolostorba, ahol Gizella bajor hercegnő sírjára virágcsokrot helyeztünk. Ezt követően kimentünk a három folyó (Duna, Inn, Ilz) találkozásához, majd a Duna-parton visszafelé haladtunk. A városháza előtti étteremben nagyon finom Wiener Schnitzelt ettünk! Szűk sikátorokon keresztül értünk a dómhoz, ahol gyönyörű látvány fogadott minket. Az épület barokk stílusban épült és itt van a világ lenagyobb orgonája, több mint 17 ezer síppal!. Délután 16:30-kor indult a vonatunk “haza” Deggendorfba. Hazaérkezve fél óra pihenés után levittük a mosodába a szennyest, s amíg a program nem járt le, a játékteremben csocsóztunk fél 12-ig. Ezután mindenki aludni ment.
 
 
admin at acsjszki.hu