Iskolatörténet

KASZÁS ZOLTÁN

Az Apáczai Csere János Szakközépiskola története

Bevezető
A kezdetektől a második világháború végéig
A második világháború végétől a szakközépiskolává alakulásig
A szakközépiskola története az ún. világbanki szakmacsoportos képzés kiteljesedéséig

Bevezető

 

   Különös és megtisztelő feladat volt számomra, hogy én írhattam meg ezt a kis rövid iskolatörténetet a középfokú képzés kezdetének 75. évfordulója alkalmából. Különös, mert azonkívül, hogy csak hét éve vagyok tanára az iskolának, még ráadásul nem is vagyok dombóvári. És megtisztelő is, mert ez a nem mindennapi megbízás bizonyítja az intézmény hírét: ez egy befogadó iskola - akár diák, akár tanár érkezik ide.
   A felkészülés munkájában a levéltári és iskolai anyaggyűjtésen kívül nagy tisztelettel használtam fel és idéztem is nagyrabecsült elődöm, dr. Varga Géza mintegy harminc évvel ezelőtt írt iskolatörténetét, amely a 60 éves jubileumra megjelent évkönyvben hozzáférhető. Kívánom az Olvasónak, hogy az alábbiak olvasta után reám ne tartsa igaznak a közmondást: "Messziről jött ember azt mond, amit akar!".

A kezdetektől a második világháború végéig

 

   Amióta szervezett oktatás létezik - akár Európában vagy Kínában -, azóta az oktató intézmények tudatosan törekszenek múltjuk őrzésére. Így van ez a nagy múlttal rendelkező iskolák esetében is, de így van ez az olyan rövid(?) múlttal rendelkező iskola esetében is, mint a miénk.
   Iskolánk múltja - és jelene is - eltéphetetlen szálakkal kötődik a római katolikus egyházhoz. Jelenbeli kötődésünket már az "épületszomszédság" is jelzi: a katolikus nagytemplom és a római katolikus plébánia.
   Hazánkban is, mint Európában másutt is, az oktatásban meghatározó szerepet vitt a keresztény egyház, annak felekezeteivel egyetemben - Magyarországon 1948-ig, a kommunista fordulatig. Hasonlóképpen volt ez Dombóváron is, ahol az 1535-ben alapított Szent Orsolya Rend iskolái döntő szerepet játszottak az elmúlt közel száz esztendő oktatásában. A Dombóvári Szent Orsolya-rendi Tanintézetek nevű, különböző jellegű és indítási idejű intézmények alapjait az a herceg Esterházy Miklós dr. rakta le, akinek családjáé volt Dombóvár és környékének egész birtokállománya. Dr. Szőke Sándor írja az eseményről Dombóvár-monográfiájában, Esterházy Miklós dr. 1903. január 3-án kelt alapítólevelében: "A Római Katolikus Hitközségnek adományozta a volt Szent László téri 21-22. szám alatti 3778 négyszögöl telkét a rajta lévő épületekkel együtt, azzal a feltétellel, hogy azt kimondottan katolikus jellegő iskola céljaira használhatja fel,..."
   Ez a mi iskolánk telke, részben épülete és itt indul be 1915-ben a mai iskola jogelődjének tekintendő Szent Orsolya-rend polgári leányiskolája. A XIX. század végén kezdődött országos vasútépítés Dombóvár lakosságát is duzzasztja és a meglévő iskolahálózat - pl. a mai Zrínyi Ilona Általános Iskola elődje - már nem tudja befogadni azt a megnövekedett számú gyermekcsoportot, akiket iparos, kereskedő és vasutas szüleik taníttatni akartak. Az induló iskola az akkor 221 éves múltra visszatekintő kassai Szent Orsolya-rendház ide meghívott és idetelepült apácáival kezdi meg az oktatást, amelyben elévülhetetlen érdemeket szerez Offenmüller Zsigmond dombóvári plébános és Paál József nyugalmazott hercegi kerületi felügyelő. Az első tanévben 27 tanulója, az 1916/17-es másodikban már 113 tanulója van az iskolának Mater Jäger Berchmanna vezetésével, ami szükségessé teszi az 1917-ben induló és gyakorlatilag napjainkig tartó épületbővítést. A felfutó tanulói létszámú polgári leányiskola történetében a jövőt döntően befolyásoló fordulópont éve 1922, amikor is Kassáról újabb öt apáca érkezik Dombóvárra - köztük az új főnöknő Mater Forster Rafaela - az akkori csehszlovákiai magyargyűlölet elől. A személyi változások és az előbb említett tanulói létszám növekedése (csak 1927 és 1931 között 720 tanulója volt az intézménynek) teszi lehetővé illetve szükségessé, hogy az iskolát elvégzettek számára további tanulási, szakmaszerzési lehetőséget biztosítsanak. Így születik meg dr. Takács József községi főjegyző jóvoltából is és immáron ún. világi tanárok alkalmazásával 1925-ben a Nőipariskola, ahol fehérvarrást (fehérneművarrást) illetve felsőruhavarrást - sőt az első évben bőrdíszmű-tárgyak készítését is - sajátíthatnak el a tanulók. Levéltári adatok alapján 1925 és 1932 között 92 tanuló szerez bizonyítványt, az elsők 1926. augusztus 20-i keltezéssel. Az oktatás egészen 1944. április 1-jéig folyik, majd egy évre még "feléled" az 1947/48-as tanévben az 1948. június 25-ei keltezésű hét bizonyítvány tanúsága szerint.
   1927-ben elkészül az intézmény internátusának (ma diákotthonnak mondjuk) első szárnya, ezzel nagyobb lehetőséget adva a környékbeli leánygyermekek tanulására is.
   A mai Apáczai Csere János Szakközépiskola szűkebb értelemben vett jogelődje, a Dombóvári Szent Orsolya-rendi Tanítóképző-intézet 1927-ben jön létre. Ne feledjük, ez az az időszak, amikor a Klebelsberg Kuno-féle népoktatási program (iskolaépítés, tanítóképzés) zajlik. A képző megnyitását "a helybeli és környékbeli lakosság mind sürgetőbben kérte". Ezt a kérelmet a KANSz (Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége) támogatja és e két okmányt dr. Éry Márton nyugalmazott alispán, országgyűlési képviselő viszi fel a minisztériumba. A VKM (Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium) 1927. május 14-én 29.432/1927. szám alatt engedélyezi a megnyitást. Az 1. évfolyam ideiglenesen a nőipariskola épületében "nyer elhelyezést", de nyomban megindul a nem kis áldozatvállalással járó építkezés, hogy az intézet mielőbb saját épületébe kerülhessen, ami 1928. novemberében meg is történik.
   Felsorolásszerűen már csak néhány adat az iskola háborúig tartó történetéből: az 1929/30-as tanévben meglátogatja az intézményegyüttest Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter; 1930/31-ben, majd 1931/32-ben megnyílik a gyakorló iskola I-VI. osztálya; 1935-ben tovább bővül az internátus, Dombóváron rendezik a Szent Orsolya-rend alapításának 400 éves jubileumi ünnepségét, az 1935/36-os tanévben kerül az intézet a székesfehérvári tankerületi főigazgatóság hatáskörébe, az 1938/39-es tanévben az 1938:XIII. tc. alapján a tanítóképzői I. osztály helyett a leánylíceum I. osztály nyílik meg. A Szent Orsolya-rendi intézmények a második világháború alatt is - bár egyre nagyobb nehézségekkel, pl. világi német tanár katonai behívója - zavartalanul működnek egészen 1944. májusáig, amikor először német, majd szovjet csapatok veszik igénybe az épületet; olyannyira, hogy 1944. decembere és 1945. április 3. közt nem folyik tanítás az intézményegyüttesben; s még olyannyira, hogy majd csak 1946. január 31-ével adja vissza az oktatás céljaira a Szövetséges Ellenőrző Bizottság. És bár magát az épületet nem éri komolyabb kár, az iskolai berendezés annál inkább károsodik.

A második világháború végétől a szakközépiskolává alakulásig

 

   Természetes emberi tulajdonság, hogy a magunk verejtékével teremtett értékeinkhez ragaszkodunk. Így van ez egy közösség, egy település esetében is, legyen szó betonlapos járdáról, templombővítésről - vagy éppen iskoláról. A Szent Orsolya-rendi iskolaegyüttes építésében, bővítésében ma már nehezen kinyomozhatóan - az egyházszervezeten kívül - a helyi lakosság is jelentős pénzbeni és természetbeni terheket vállal. És ahogy az országban másutt is, így Dombóváron is felháborodást, de legalábbis bajusz alatt elmormolt elégedetlenséget szül az 1948. június 10-ével, egyik napról a másikra végrehajtott államosítás az 1948. évi XXXIII. törvény értelmében. (Már az is mutatja az új politikai vezető erő hatalmi mentalitását, hogy június 10-ei, illetve 16-ai nappal végrehajtják az országgyűlés által majd csak 1948. június 18-án megszavazott törvényt - igaz, ehhez jól jön Ortutay Gyula miniszteri "bólogatójánossága".) Az államosítás váratlanságát és gyorsaságát jelzi, hogy a tanév végi adatgyűjtő lapokat sincs idő újranyomtatni. A következő esztendő - 1948. áprilistól 1949. áprilisig - az átszervezések időszaka iskolánk esetében is. Ezen dokumentumok közül kettő is közli, hogy az egykori polgári iskola és nőipariskola megszűnik. Ez az 1948. júniusával kezdődő és valamikor az 1949/50-es tanév közben, Kutas Antal igazgatói kinevezésével záródó időszak rendkívül nehéz és viharos (az apácák teherautóval történt éjszakai internálása, a Szent Orsolya-rendi irattár udvari elégetése, a kápolna szabályos szétverése, a Krisztus-szobor ledöntése): emberi-szakmai egzisztenciák derékba törése árnyékolja be ezt a bő egy esztendőt, és persze új pályára állított egzisztenciák felívelésének kezdete is).
   Ennek a parázsló időszaknak talán a legpontosabb fokmérője, hogy három megbízott igazgatót "éget el": az iskola magyar szakos tanárát, Földes Margitot; az őt váltó Kalocsa Bélát és a rövid időre (1949. szeptember l-től) helyére kerülő Dr. Korcsmáros Ivánt. És így történik meg valamikor az 1949/50-es tanév közben tehát Kutas Antal kinevezése. Az 1948-1954 közötti időszak (hat tanév) a tanítóképző fejlődésének ideje - az "aranykor", ahogy jóemlékezetű Török Miklós kollégám írta -, az utóbbi (1953/54.) tanévben összesen 344 tanítóielölt és már három osztályban 110 fiú is tanul. A következő két tanév a tanulói létszám apadásának ideje.
   Az 1955/56-os tanévben veszi fel iskolánk Apáczai Csere János nevét. Dr. Varga Gézát idézem:
   "Hogy milyen elgondolás után született meg az az elhatározás, hogy Apáczai Csere János nevét veszi föl az iskola, nem lehet kideríteni. Semmi kapcsolata nincsen Dombóvárral Apáczainak. A név kiválasztása mégis szerencsésnek mutatkozott. Itt az "apáca" szónak sajátos jelentéstartalma volt, s a nagy erdélyi pedagógus neve is ezzel kezdődött.
Ez az Apáczai protestáns volt, ami talán kiegyensúlyozni kívánta a kimondottan katolikus nevelési intézmény korábbi szerepét?"

   Minden belemagyarázás nélkül megállapítható, hogy ezt a névadást, -felvételt politikai és kultúrpolitikai szempontból lehet "így" is, meg "úgy" is értelmezni. A létszámcsökkenést is, valamint a tanítóképzés megszüntetését is (az utolsó képzősök 1959-ben végeznek) ellensúlyozandó az 1956/57-es tanévben indul az első gimnáziumi osztály, s vele párhuzamosan a 12 évfolyamos iskola. Ez utóbbinak előnyeiről és hátrányairól lehetne beszélni és írni sokat is (természetesen keveset is), mindenesetre ez az az időszak - az 1960-as évek eleje -, amikor iskolánk a 800-900 tanulójával amolyan "nevelési kombinátként" (dr. Varga Géza) működik. Talán az ittenihez hasonló országos tapasztalatok is olyanok ekkor, hogy ezt a 12 évfolyamos kísérletet megszüntetik. Az 1960-as évek közepén megkezdődik az intézmény szakközépiskolává alakulása. Ennek induló fázisaként az 1963/64-es tanévben az országos kísérleti bevezetés jegyében az első kereskedelmi szakközépiskolai osztály kezdi meg tanulmányait.

A szakközépiskola története az ún. világbanki szakmacsoportos képzés kiteljesedéséig

 

   Dombóvár XX. századi történetének fénykora az 1970-es évtized: a modern vasúti csomópont kiépítése fejlődésnek indítja az ehhez kapcsolódó háttéripart; s mindez lakosságnövekedéssel is jár, aminek következménye - többek közt - a várossá nyilvánítás vagy az egész környéket ellátni képes kórház megnyitása.
   A szakközépiskolává alakulás természetes, ugyanakkor bonyolult nehézségekkel járó következménye a település és környéke fejlődésének. Természetes, ha tudjuk, hogy az előbbiekben vázolt fejlődés indokolja és igényli is ekkor a magasabb szintű (azaz érettségit is adó) szakképzést. Nehézségekkel is jár, hiszen az intézményt alkalmassá kell tenni a beinduló különböző szakképzésekre a kapcsolódó gyakorlati oktatótermek (oktató gépek, szemléltető eszközök, stb.) megteremtésével illetve a szakoktatói tanári gárda kialakításával. (Ebben óriási segítséget kap iskolánk többek közt a Városi Tanács Kórházától, a MÁV Pécsi Vasútigazgatóságától és pár évvel később a Magyar Posta Pécsi Postaigazgatóságától - közvetlen és közvetett formában is, pl. a Dombóvári Vonalfőnökség révén.) És nehézségekkel jár a tanulók szemszögéből is, hiszen még a hatnapos tanítási heteken is - amikor egy napot külső gyakorlóhelyen tanulnak - napi hat órájuk van. Mégis, csak ez ekkor a járható út az intézmény hosszú távú működtetésében.
   Így indul el az a folyamat, amely a gimnáziumi képzés fokozatos (1973-ban ballag el az utolsó osztály) megszüntetését, vele párhuzamosan pedig újabb és újabb szakközépiskolai képzések beindulását jelenti. Az 1968/69-es tanévben indul a vasútforgalmi szakképzés (középszintű forgalomellátó szakembereket ad), az 1969/70-es tanévben az egészségügyi szakképzés (érettségizett asszisztenseket és ápolókat ad). Az 1970-es évek eleje tehát hasonlóan átmeneti-átalakulási időszakot jelent az iskola történetében, akár az államosítás, akár a tanítóképzés megszüntetése. Az 1970-es évek elején négy iskolatípusban folyik az oktatás: gimnáziumi, kereskedelmi, vasútforgalmi és egészségügyi képzésben. (Ez utóbbi képzést az 1969. decemberében megnyílt Városi Tanács Kórháza munkaerő-szükséglete indokolja.) A három szakképzésben végzettek mintegy 80%-a aztán a szerzett szakmában helyezkedik el.
   Az 1970-es évek végén újabb átalakulási hullám kezdődik, amelynek az iskola jelenlegi történetét meghatározó szakasza az 1980-as évek második felétől napjainkig tart. Az 1978/79-es tanévtől indul a postaforgalmi szakképzés, az 1986/87-es tanévtől a 4+1 éves szakképzésű vasútüzemi szak. Az 1987 tavaszán megkezdődő újabb szerkezetátalakítás első, a városban is vihart kavaró eseménye a szintén 4+1 éves szakképzésű vasútgépész (318. szakmai számú vasúti vontató- és vontatottjármű-szerelői szak) 1989/90-es tanévi indítása két osztállyal. A problémát az okozza, hogy ennek bevezetése az addigi egészségügyi szakképzés ún. kimenő rendszerű megszüntetését (s vele párhuzamosan a gimnáziumba való "átköltöztetését") feltételezi. Ezt a döntést az akkori városi tanács csak másodszori - rendkívüli - közgyűlésén hozza meg, elsőre ugyanis az új képzésért "cserébe" a postaforgalmi szakképzést akarja megszüntetni.
   Az iskola következő éveinek történetében az újabb vasutas képzést engedélyező városvezetési döntés fordulópontot jelent, hiszen a MÁV mint bázisvállalat még nagyobb támogatást ad ekkortól az intézménynek. Ez a megnövekedett támogatás szemmellátható és kézzel fogható gyarapodást eredményez: 1987-ben a volt Scháger-ház csatolását illetve átalakítását (1990-ben ennek padlásterében újabb két tanterem kialakítása), megkezdődik az 1992-ben részlegesen átadott, majd 1997-ben befejezett új iskolaszárny építése 36 milliós költséggel (20 millió forintot a MÁV finanszíroz, 16 millió forintot három részletben fizet a városi önkormányzat); még 1987-ben megtörténik a teljes egészében MÁV beruházású iskolai tanműhely kialakítása mellett a 60 éves jubileumra az iskola dísztermének felújítása az eredeti kápolnai csillár és az épségben maradt ólomkristály ablaküvegek visszahelyezésével; 1992-93-ban a fiú és a lány kollégium vizesblokkjának rekonstrukciójára és a sportpálya felújítására kerülhet sor. A fenti bővülést, újulást mintegy megkoronázza 1995-ben a városi költségvetésben betervezett utcafront felújítás és az annak idején 1927 novemberében felavatott Krisztusszobor visszahelyezése. 1988-tól szinte napjainkig zajlik a dombóvári vontatási főnökség területén egy tanműhely kialakítása, fejlesztése.
   Az 1992/93-as tanévtől indul az egyik vasútgépész osztály helyett az akkor magas szintű szakmai ismereteket adó, egyedi kísérleti engedéllyel indított és visszatekintve is sikeres bankforgalmi tagozatos képzés. Ennek szakmai "kiszolgálására" 1993-ban bankforgalmi szaktantermet alakít ki ez a nagymúltú iskola.
   Napjaink képzési struktúrájának létrejötte az 1994/95-ös tanévvel kezdődik; az 1993/94-es tanév végével a már említett kimenő rendszerben megszűnik a vasútüzemi és a vasútgépész szakképzés, helyette az 1994/95-ös tanévtől egyedi kísérleti engedéllyel közlekedési tagozatos világbanki osztályt indít az iskola. Az 1995-ös tanévzárással ugyancsak a fenti módon megszűnik a bankforgalmi tagozat, de eredményes pályázat révén bekerül az intézmény az ún. első világbanki programba, a közlekedési és a közgazdasági szakmacsoportos képzésbe, ennek eredményeként nyer 310 ezer dollár összértékű eszköztámogatást, illetve bel- és külföldi tanulmányutak lehetőségét. Az új, ma is meglévő 9-12. évfolyamos képzési struktúra az 1998/99-es tanévvel teljesedik ki: a szintén kimenő rendszerben megszűnő postaforgalmi szakképzés helyett ekkor indul a harmadik világbanki képzés az első informatika szakmacsoportos osztállyal.
   Az iskola átalakulásának egyik fontos mozzanata az, hogy még az 1973/74-es tanévtől a nappali tagozat mellett levelező tagozaton is indul oktatás a vasútforgalmi szakon, s az 1975/76-os tanévben kezdődik a szakmunkások szakközépiskolájának akkor levelező, ma esti tagozatos képzési formája. A felnőttképzés iskolai történetének legújabb fejezete 1998-tól az ECDL tanfolyami- és vizsgaközponttá, és 2001-től a "Cisco Hálózati Akadémiává" válás: az előbbi is, az utóbbi is nemzetközileg elismert számítógépkezelői illetve "hálózati mérnöki" végzettséget ad.
   Az intézmény beiskolázási gyakorlata szempontjából döntő esemény az 1977/78-as tanév, amikortól a kollégium az iskola részévé válik. Szakközépiskola lévén különös, de megoldott(?) gondot okozott az 1982/83-as tanévben az ötnapos munka- és tanítási hétre való áttérés: napi hét-nyolc tanítási órát. Az egész napos iskolában tartózkodást teszi komfortosabbá az 1984/85-ös tanévtől üzemelő központi fűtés, amely napjainkban már a városi gázhálózatról működik. Az iskola szerkezeti átalakulásának külön fejezetét alkotja az ún. OKJ-képzések beindítása, amelyet több tényező is szükségessé tesz. Az egyik szempont, hogy az érettségivel szakmai végzettséget adó szakképzés megszűnésével elsősorban az iskolában érettségizett diákoknak kell szakmaszerzési lehetőségeket biztosítani, ezzel ugyanakkor tovább segítve a gyerekeiket taníttató családokat. A másik szempont, hogy olyan "piacképes" szakképzési lehetőségeket nyújtson az intézmény, amelyekkel élve a növekvő munkaerőpiaci igényeknek tudjon jobban megfelelni az itt végzett diák - azaz ne munkanélkülieket, hanem "versenyképes" munkaerőt képezzen. E két fontos szempont vezérli az iskolát, amikor 1997-ben elindítja első OKJ-képzéseit, illetve nevez az ún. második világbanki pályázatra. 1997-től tehát az alábbi (1 - 1,5 - 2 éves) szakképzések indulnak intézményünkben: az 1997/98-as tanévben - mint sajnos közben kiderült, alacsony szakmai követelményszintű - számítástechnikai szoftverüzemeltető szakképzés; az 1998/99-es tanévben kötöttpályás motor- és erőátviteli-berendezésszerelő, kötöttpályás villamos berendezés-szerelő, vasútüzemvitel-ellátó, pénzügyi ügyintéző szakképzés; az 1999/2000-es tanévben a szoftverüzemeltető szak helyett gazdasági informatikus képzés (1 illetve 1,5 év), szállítmányozási ügyintéző szakképzés; a 2000/2001-es tanévtől postai moduláris és vasútgépész technikusi szakképzés; a 2001/2002-es tanévben szállítmányozási ügyintéző helyett nemzetközi szállítmányozó és logisztikai menedzser-szakképzés. Az 1997-ben a második világbanki pályázaton aratott siker azt jelenti, hogy iskolánk dolgozhatja ki a majd 2000-ben indított postai moduláris és a 2001. szeptember l-től indult közlekedési moduláris képzés tananyag és tanítási struktúráját - ennek előzménye az itt elvégzett közlekedésgépész technikusi tananyagfejlesztés. A postai moduláris képzés beindítása új (anyagilag is bővített) alapokra helyezi az iskola kapcsolatát a másik hagyományos bázisvállalattal, a Magyar Postával. A két nagy bázisvállalat megkülönböztetett figyelmét az indokolja, hogy ez a két moduláris képzés csak a mi iskolánkban folyik és itt is csak egyedi kísérleti jelleggel.
   Az érettségi utáni szakképzés legújabb fejezete az intézményben az ún. AIFSZ-képzések indítása 2002. szeptember l-jétől. (Az AIFSZ képzés: A felsőoktatási intézménnyel kötött megállapodás alapján szakközépiskolánkban történő, tanulói jogviszonyt eredményező szakképzés, amely beépül a felsőoktatási intézmény főiskolai, egyetemi szintű programjába, és egyben olyan szakmai képesítést ad, amely az Országos Képzési Jegyzékben szerepel.)
   A fenti felsorolásból is látható minőségi képzésre törekvésnek egyik bizonyítéka a különböző (pl. postai, vasúti) szakmai versenyeken elért eredmény: 1988/89 - 1999/2000 között 18-szor szereznek a többi helyezésen kívül 1., 2., 3. helyet tanulóink. Itt említendő még a Köznevelés c. folyóirat 2001-es összesített rangsora, amely szerint az intézmény a Tolna megyei szakközépiskolák között az első, országosan az 52. (1992/93-ban nem volt az első 100-ban). A dombóvári Apáczai Csere János Szakközépiskola mint intézmény szerves és önállóan is létező része a város kulturális életének. Következzen a teljesség igénye nélkül ehhez néhány adalék az elmúlt 15 év történetéből: 1987. december 12-én ünnepli az iskola fennállásának 60. évfordulóját, erre az alkalomra jubileumi évkönyv is készül. 1996-ban egy ünnepi délutánt szentelünk az ezer éves magyar oktatás jubileumának. Nemzetközi kapcsolataink közül megemlítendő a zágrábi (Horvátország) testvériskolával meglévő kontaktus, a Socrates- illetve Leonardo-pályázati nemzetközi tanár- és diákkapcsolat. Az iskola belső képét teszik szebbé az új iskolaszárny első emeleti folyosóján és lépcsőházában elhelyezett Bernát József-festmények. Az Alma Mater-hangulatot erősítő képtárlat, könyvbemutató, szoboravatás ezekben az években. Legnagyobb szabású rendezvényünk a 2002 tavaszán immár IX. Kollégiumi Diákalkotók Találkozója. S mindezek mellett az iskola helyet ad és maga is közreműködője városi jellegű kulturális és ünnepi rendezvényeknek.

   Az Apáczai Csere János Szakközépiskola "piacorientált", tehát minőségi oktatásra törekvését jelzik a mondhatni "számlálatlanul" benyújtott pályázatok. Az ezeken elért sikerek azzal is magyarázhatók, hogy a benyújtott pályázatok egy fejlődő, folyamatosan megújuló iskolát mutatnak be. A már előbb hivatkozott világbanki pályázatokon kívül az iskola minőségi magasabb szintre lépését segítik elő a közvetlen múlt pályázatai: a minőségfejlesztést szolgáló 1996-os ún. EFQM és a 2000-es ún. COMENIUS II. pályázat (ez utóbbi zárása 2002. decemberében történik), amelynek eredménye egyfajta önértékelés, önfejlesztés stratégiaadással; illetve a 2001-es ún. (a nyugati szabvány szerinti minőségi munkát adaptáló) ISO 9001:2000 nevű minőségfejlesztési rendszerre vonatkozó pályázat, amely a stratégiához hozzáadhatja a "taktikát", azaz a mindennapi munkametódust.
   A pályázatok és a bázisvállalatoktól átutalt szakképzési alap szerencsére elősegítik az iskola fejlődését, a városi önkormányzat évek óta szorult anyagi helyzete viszont nem teszi lehetővé az állami normatíván túli támogatást - ami 1998-tól a 70-80%-a(!) a két év előtti intézményi költségvetés átlagának. Ezért (is) fájó, hogy 200 férőhelyes kollégiumunkat - amely az iskola profiljának megfelelően nemcsak a környékbeli, hanem a dél-dunántúli diákjainknak is szállást nyújt - nincs mód felújítani. Sajnos az erre vonatkozó, mintegy 560 milliós költség előirányzatú pályázatunk másodszor sem nyert. Mégis igaznak kell vallanunk "Együtt a Jövődért!" című iskolai minőségpolitikánk egyik mondatát: "Az oktatásra érvényesnek tartjuk, hogy a minőség a szolgáltatásunk fontos tulajdonsága a felhasználó - tanuló, szülő, munkaerőpiac és a társadalom - számára".

   Egy történeti összegzés - legyen bármilyen tárgyú - elképzelhetetlen tények és adatok nélkül. Most ezek következzenek - a teljesség igénye nélkül. Sajnos, ez az utóbbi félmondat arra utal, hogy levéltári és egyéb anyaggyűjtésem részben szubjektív, részben objektív okok miatt nem lehetett mindenre kiterjedő.

Az elmúlt 75 év igazgatói

Mater Cieleszky Agnéta 1927-1937
Mater Répássy Emesztin 1937(?)-1938(?), 1942-1944(?)
Mater Horváth Ottília 1938(?)-1940(?)
Földes Margit 1948
Kalocsa Béla 1948-1949
Dr. Korcsmáros Iván 1949- (?)
Kutas Antal (?) -1951
Merő László 1951-1957
Szendi János 1957-1959
Undi Károly 1959-1968
Temai Jenő 1968
Veress József 1968-1981
Kovácsik Attila 1981-1987
Gaál János 1987-
(?) = Az általam ismert adatok nem egyértelműek - K. Z.

   Az intézmény folyosóin látható tablók alapján az iskolában végzett:

1949-1958 között 508 tanító

   Az intézmény folyosóin látható tablók (a legkorábbi 1966-os) és az 1987-es Évkönyv alapján körülbelül egy közepes falu lakosságát adta iskolánk szakemberként a városnak, környékének és az országnak:

Kereskedelmis 186 érettségiző
Vasútforgalmis 535 érettségiző
Egészségügyis 770 érettségiző
Postaforgalmis 503 érettségiző
Bankforgalmis 103 érettségiző
Vasútüzemis 224 érettségiző
Vasútgépész 94 érettségiző
Levelező és esti tagozaton min. 510 érettségiző
Összesen 2925 érettségizett szakembert jelent.
(Összesített adatok - K. Z.)

   A fenti számadatok ugyan nem teljesek, mégis jelzik a lényeget: iskolánk nemcsak a szűkebb város és környékének, hanem az egész dél-dunántúli régiónak - sőt! - képez szakembereket. S most már hozzájuk kell számítanunk az új típusú (ún. OKJ-s) képzésben érettségi után szakmát szerző, végzett világbanki közlekedésis és közgazdaságis diákjainkat is - mintegy 350 tanulót.

admin at acsjszki.hu