Málta 2014

Összefoglalás (summary) 
 
A Dombóvári Apáczai Csere János Szakközépiskola és Kollégium egy húszezer fős kisváros, az intézményünk nevében is jelen lévő Dombóvár egyetlen szakközépiskolája. Közgazdasági, kereskedelmi, közlekedési, informatikai és belügyi-rendészeti ágazatban oktatunk tanulókat érettségiig és az azt követő OKJ-s nappalis szakképzésben is.
Az elméleti szakképzés természetesen tanórai keretek között zajlik, de a gyakorlati képzés lehetőségét is biztosítani kell. Egy olyan vidéki kisvárosban, ahol 10% feletti a munkanélküliség, és minden szektor küzd a talpon maradásért, nagyon nehéz munkahelyről gondoskodni - nem beszélve arról, hogy iskolánk folyamatosan csökkenő tanulólétszáma is része és bizonyítéka az országos gazdasági folyamatoknak. Vagyis: bármely szempontból is közelítünk, az Erasmus + program valóban kiemelkedően fontos iskolánk számára. tovább az oldalra...

Repülünk...
 
Már nem sokat kell várnunk, és mi is elhúzunk melegebb éghajlatra. De nem olyan délre, mint a Szicíliába tartó infósok, hanem még annál is délebbre: MÁLTÁRA!!! Augusztus 16-án 15.35-kor szállunk fel Budapesten, hogy egy picivel több, mint két óra repülés után eltöltsünk Vallettában és Sliemában két döbbenetesen jó  hetet nemcsak szakmai gyakorlattal, hanem..hááát, gondolhatod, a Földközi-tengerre néz az apartmanunk.
(A csoport tagjai: Gadácsi Odett ( nincs a képen) , Lénárt Richárd, Futó Attila, Kerekes Diána, Galambos Márk, Németh Dániel)
És mivel a sulink május végén nyert egy pályázattal, tesszük mindezt az Erasmus+ projekt segítségével és 100%-os anyagi támogatásával.
Szóval mostanában errefelé nem találtok meg minket személyesen, de persze a net, az más. Jövő hét végén újra jelentkezünk ugyanitt, addig is üdvözlünk, és jó nyaralást mindenkinek!

Megérkeztünk Máltára!!

 
Augusztus 16.-án szombaton 10 órakor elindultunk az iskolától mikorbusszal erre a hosszú útra.
Kétszeri megállással megérkeztünk Budapestre a Liszt Ferenc repülőtérre, ahol mindenki megilletődve érezte magát, hiszen ez volt az első repülésünk. Amikor a repülő felszállt, az egy adrenalin bomba volt, felejthetetlen érzés. Az ablakból kinézve figyeltük, hogy épp merre járhatunk, és csodás képeket készítettünk. 
 Kicsit több mint 2 órát utaztunk, néha kicsit unalmas volt, de élveztük. ¾ 6kor megérkeztünk a máltai repülőtérre, ahol a látvány hatására a lélegzetünk is elállt. Ott vártak és elhoztak minket az apartmanunkba. A beköltözés után felfedező útra indultunk, majd a tengerben is fürödtünk. Késő éjjel értünk haza. Vasárnap reggel korán keltünk, mert 9 órakor Vallettában a városkapunál találkoztunk az idegenvezetővel, Rachellel, aki körbevezetett minket a városban. Nagyon elfáradtunk. Vallettából hajóval utaztunk vissza Sliemába.

News from Malta
 
 
A vasárnapi St Julian’s-i kirándulástól kimerülve – mivel mi elindultunk vasárnap délután homokos tengerpartot keresni, mert az itteniek olyanok, mintha kőkemény fondant-tal lennének bevonva (tudod, amilyen a tortákon van ;) ) – elég nehezen indult a hét.
 Bebuszoztunk a máltai kapcsolatunkhoz, ahol kiderült, hogy csak a csoport egyik felének kell dolgozni aznap, mert a többi cégnél, még csak hétfőn ért véget a summer holiday.

A Ricsi kezdett elsőnek. Egyből fülig ért a szája, mikor belépett a 3D Pioneers légkondicionált épületébe, ahol mindenki kockul. Ők 3D-s grafikával és 3D-s nyomtatással foglalkoznak.
Dani Attardban dolgozik egy hardver bolt- és szerviz bolti részében.
Odett a fővárosban,  Vallettában dolgozik  a Málta 5D Show-nál, ahol Málta történetéről készült filmet játszanak 5 dimenzióban.
 A csoport másik fele nagyon feldobódott, mert  hétfőn  csak angolozniuk kellett. 
Délután Odett kitalálta, hogy ő bolognai spagettit szeretne főzni, aminek mindenki nagyon örült. A három grácia elment vásárolni, de sajnos ezekben a máltai boltokban „olyan hosszúak a sorok”, hogy szegény Odett kb. 20 percet várt a bolt előtt, amíg a többiek kiértek. J Kissé nyögvenyelősen, de elkészült a kaja, amiből – Attila kivételével – mindenki jóízűen megvacsorázott.
Kedden már mindenki dolgozott.
Attila Birkirkarában, egy a Daniéhoz hasonló helyen dolgozik, de hálózattervezőként.
Dia és Márk Santa Venerában dolgozik a 4 Sight Consultants-nál, ahol programoznak és weblapokat szerkesztenek. Miután hazaértünk mindenki mesélt a munkahelyéről.
Szerdán már szinte rutinosan indultunk a munkába.  Délután, mikor mindenki hazaért, megbeszéltük, hogy Odett ismét főz, úgyhogy megint elmentünk vásárolni, de most Attila, Márk és Ricsi is csatlakozott a bevásárlótúrához, szóval most „még hosszabbak voltak azok a bizonyos sorok”. J
By Kerekes Diána és Galambos Márk
 
Kalandok Máltán
 
Csütörtökön, mint szokásosan, mindenki elindult itthonról. A hosszú reggeli buszozást már kezdtem megszokni. Munka előtt éppen reggelit akartam venni, mikor észrevettem, hogy nincs nálam a pénztárcám. Szóltam egy társamnak, hogy a buszon kiesett. Bementünk a főnökhöz segítségért. Nem tudta hirtelen, mitévő legyen. Az egyik futárral elmentünk a busz után, de nem ismertük pontosan az útvonalát és elveszítettük. Nagyon megijedtem, hogy nem sikerült megtalálni a pénztárcám, mert benne volt a személyi igazolványom is, amivel repülhettem. Ezután visszamentünk a boltba, ahol megnyugtattak, hogy ne ijedjek meg, haza fogok majd jutni, addig is dolgoztam. Mikor végetért a munkaidőm, hazafelé megkérdeztem a buszsofőrt, hol találhatom meg a pénztárcámat, ha esetleg leadták. Visszamentem Sliemába a szállásra, lepakoltam és rohantam Vallettába, hogy megkérdezzem, megtalálták-e a pénztárcám. A buszpályaudvaron az információs irodánál azt mondták, próbálkozzak másnap. Mire hazaértem, már Emese tanárnőt tájékoztatták, hogy most mitévők legyünk. Nekem is elmondta a másnapi tennivalónkat, és nem sokkal később végetért a napunk. Azért az jó érzés volt, hogy a többiek drukkoltak nekem, és próbáltak megnyugtatni, hogy minden rendben lesz.
Péntek reggel a tanárnővel elmentünk a buszpályaudvarra megkérdezni, leadták-e a pénztárcám, de mivel nem, visszajöttünk Sliemába bejelentést tenni a rendőrségen. Kitöltöttük a papírokat, majd elindultunk fényképészt keresni az útlevél fotóhoz. Nagyon sok gyaloglás és érdeklődés után sem találtunk nyitva fényképészt, de útközben felmentünk a konzulátusra, ahol mondták, hogy az egyik fotós 4 órakor kinyit, viszont addigra már a konzulátus zárva volt. Elmentünk Attardba a munkahelyemre/gyakorlati helyemre, hogy beszéljünk a Marvinnal, a főnökömmel, hogy mit tudtunk intézni. Megértő volt, támogatott minket, mi pedig megköszöntük a segítségét. A sztori vége az, hogy a két kirándulásunkat követően(Attila beszámolójában olvashattok róluk részletesen) hétfő délelőtt sikerült mindent elvinni a konzulátusra és aláíratni. Ezután mentünk Vallettába az útlevélhivatalba ahol leadtuk a kérelmemet és azt mondták, 27.-re meglesz. Aztán tanárnővel kettesben meglátogattuk Attilát és Ricsit Birkirkarában, ahol, talán mondanom sem kell, fotók is készültek, aztán hazajöttem.
Sok segítséget kaptam, de remélem, senkinek nem kell átélnie, milyen elhagynia az iratait egy idegen országban.
By Németh Dani

Utolsó hetünk Máltán
 
Hétfőn szokás szerint mindenki dolgozott. A munka után mindenki a jól megérdemelt pihenéssel töltötte az idejét.
Kedden izgalmasabb napja volt 1-2 embernek,hiszen búvárkodni mentek (Emese tanárnő, Attila, Márk ). Az Attilának annyira tetszett a búvárkodás, hogy vett magának egy búvár- szemüveget és egy pipát, majd este lement a partra búvárkodni, a többiek pedig pihengettek, illetve valaki vásárolt. Sajnos az Odett beteg volt, ezért nem tudott menni dolgozni, egész nap az apartmanban heverészett.
A szerdai is ugyanolyan nap volt, mint a többi, aztán  délután-esteszintén szokás szerint összeültünk beszélgetni és mindenki elmesélte, hogy mi történt vele a munkahelyén. Csütörtökön volt ezen a héten a legjobb esténk: éjszakai hajókázásra mentünk a Sliemai- öbölbe (Sliemában lakunk). Háromnegyed kilenckor  indultunk a Burger Kingtől. Először az öbölt hajóztuk körbe, aztán kimentünk a nyílt tengerre is, olyan közel Szicíliához, hogy azt mondta az idegenvezető, ha nappal lenne, láthatnánk még az autókat is. Amúgy Málta gyönyörű  éjszaka is, az a sok fény, főleg a vízről látva...lenyűgöző.  Mindenki ámult, milyen a sziget éjszaka, főleg egy hajó fedélzetéről. Kellemes volt a levegő a Földközi-tengeren, a hajunkba kapott a szél és azt éreztük, bárcsak minden nap átélhetnénk ezt. Nagyon jól éreztük magunkat.
Aztán eljött a péntek, a búcsúzás ideje. Mindenki itthonról vitt ajándékot adott a főnökének,és elbúcsúzott a kollégáitól. Volt, aki jobban kötődött a munka társaihoz, nehezen tudott elválni tőlük, volt, akit megtapsoltak a munkahelyén a két hetes teljesítményéért, volt, aki ajándékot is kapott.
Szomorú, hogy meg kell ettől a helytől válnunk, mert itt igazán élhetünk és nagyon sok új dologgal találkoztunk, amivel otthon, Magyarországon még nem. Sokat fejlődtünk szakmailag és az angol nyelvi kommunikációs  készségünk is sokat javult.
Mindent egybevetve: ez a hét gyorsan elszaladt, és mire felfogtuk, hol is vagyunk, addigra mehetünk haza.
Szóval vigyázz, Magyarország, érkezünk!!! :D
Attila naplója aug. 23-24.

2014. 08. 23.
Szombat! És hol? Hát Máltán! Végigbuszoztuk az egész szigetet, ahol mindenki mentális orgazmusok hadát élte át egy teljes napig. A telefonom már forrt a sok képtől, amit készítettem az út során. Azt sajnálom, hogy nem adja át annyira a látványt. Ezt élőben kell látni! Először Mostán álltunk meg, egy hatalmas dóm lábánál. Homokbarna színével és puszta méretével ámulatba ejtett minket. Hatalmas oszlopok voltak a bejárat előtt, mögöttük pedig istálló méretű szobrok. Bent nagy tér fogadott. Az első dolog, ami szokatlan volt, hogy a csajoknak be kellett fedni a vállukat és keblüket. A második maga a látvány volt. A csillárok roskadtak a kristályoktól, a gyertyák majdnem akkorák voltak, mint egy pálmafa, a kupola is szép volt.
A következő megállónk a híres mdnai üvegfújó műhely volt. Magam sem hittem el, micsoda látvány tud lenni egy ilyen hely. A szivárvány minden színe tündökölt ott bent. Bementünk és megtekinthettük, hogyan készülnek az üvegszobrok. Elképesztő ügyességgel formálnak egy izzó üveggömbből cuki nyulat. Kint a boltban fantasztikus fotókat tudtam lőni. Vettem néhány üveggolyót, amik átvilágítva nagyon ott vannak.
Ezután mentünk a San Anton kertbe, ami eredetileg a király nyári rezidenciája volt. Ott azt hittem, ez volt a nap csúcspontja. A természet szépségétől leesett az állunk. Úgy éreztük magunkat, mint Ádám és Éva hajdanán a Paradicsomban. Egyik csoda követte a másikat. Rengeteg fotót csináltunk és egy adag gyönyörrel lettünk gazdagabbak. Mentünk a mikrobusszal, majd egyszer csak megálltunk nem messze egy vadászkastélytól, pont olyannál, mint amilyenek a filmekben vannak. Sajnos csak messziről láttuk, mert egy hegy tetején áll.
A következő helyszínen mi is egy hegy tetején voltunk. Olyan érzés volt, mintha a világ tetején állnánk. Alattunk tátongott a szakadék. Gyér növényzet borította, de letekinteni fantasztikus érzés és látvány volt.
A Golden Bay volt a nagy vizuális orgazmus. A végtelen vízfelület, amin a tenger sokféleképpen kék, sziklákkal körülölelve kápráztat. Letekinteni olyan volt, mintha megelevenedne egy képeslap. Az aranyszínű part szegélyezte.
Visszafelé szerettünk volna megnézni egy híres zarándokutat, de nem engedtek fel minket, mert Brad Pitt és Angelina Jolie ott forgatott.
Este a sziget adta lehetőségeket kihasználva csobbantunk egyet a szállástól alig 5 percre lévő parton, de arra nem számítottam, hogy csuklón fog csókolni egy medúza. Olyan érzés volt, mintha egy aktív rézkábelt simogattam volna meg. A csók helye égett és lüktetett. Ennél forróbb nem is lehetett volna. A szálláson már eléggé kirajzolódtak a medúza ajkai.
Az estét még megkoronázta egy tűzijáték. Ezek a máltaik minden este örülnek valaminek, amiért egyfolytában durrogtatnak, aminek mi azért annyira nem örülünk.
A tüzijáték eleje fantasztikus volt: olyan színekbe borult az ég, amilyennel magát az egész napot lehetne jellemezni, és legalább akkorát is szóltak. Éreztem, ahogy a robbanás keltette hanghullám végigsöpör az öböl felett. Óriási volt!
2014. 08. 24.
A vasárnap sem volt kevésbé fantasztikus: hajójegyünk volt 9.45-re a Captain Morgan cég Atlantis nevű hajójára, hogy körbeutazzuk a Máltai szigetcsoportot.
Végül 10.30-kor elindultunk, de persze előkészületképpen felszereltük magunkat szalmakalappal meg naptejjel. Azért egész nap a vízen, 35 fokban, állandóan 70 - 80 % közti páratartalom mellett, nem semmi. Az is tök jó volt, hogy a kiránduláshoz járt egy svédasztalos ebéd is.
Két órába telt, mire Málta partjai mellett felmentünk Comino és Gozo szigete közé, míg végül kiköttünk a Blue Lagoonban. Az megint maga volt a Paradicsom. Megebédeltünk a hajón, aztán csobbantunk egyet-kettőt-hármat…Háromkor indultunk vissza. Megkerültük a legészakibb szigetet, Gozót, és aztán folyamatosan csak döbbentünk. Elmesélni nagyon nehéz, inkább beszéljenek a képek és a videók!
admin at acsjszki.hu