Névadónk

Apáczai Csere János

"A deákok közül senki más nem felel meg becsülettel nevemnek, csak az,
aki a tanuló pálya során buzgónak és szorgalmasnak bizonyul, és aki a
komoly, szép feladatnak illő munkát szentel."

Apáczai portré

1625-ben született Apáczán. Ez a falu a tölcsvári vártartományhoz tartozott, és az apácakolostorról kapta a nevét. Nagy valószínűséggel Erdővidékről, az Olt folyó másik partján lévő Bölöm és Nagyajta falvakból vándorolt ide a lakosság nagy része. Ősei is a betelepülők között lehettek. Apáczai egy földműveléssel foglalkozó szabad családból származott. Apja nem volt szegény, taníttatta fiait. Latintudásának alapjait szülőfaluja alsófokú iskolájában szerezte. Ezután a kolozsvári óvárosi iskolába ment, majd a gyulafehérvári kollégiumba (1643-1648). Itt találkozott először a puritánus eszmékkel, itt alakult ki puritánus meggyőződése.

   Filozófiai és teológiai stúdiumok elvégzése után a marosvásárhelyi triviális iskolába hívták rektornak, azonban ő nem fogadta el az állást, ugyanis külföldi tanulmányútra küldték. Hollandiába utazott, a polgári haladás és tudományos forradalom vívmányait ismerte meg. Ebben az időben Hollandia egyenlő volt a kultúra és a polgári jólét szigetével. Tőkés mintaállam volt, Európa legfejlettebb állama, ahol a gondolatszabadság legnagyobb mértékben megvalósult. A franckerai egyetemre iratkozott be (1648. július 22. -1648. szeptember 5.), majd a leydeni egyetemre. Utána az utrechti egyetem következett, ahol 1649 tavaszától 1653 tavaszáig folytatta tanulmányait. Ebben az időben Utrecht volt Németalföld szellemi központja, s itt vált karteziánus gondolkodóvá, annak ellenére, hogy az egyetem élére a konzervatív gondolkodású Voetiust nevezték ki, aki Descartes nagy ellensége volt.

   Meggyőződéses puritánná válásában még nagy szerepet játszott Amerius, aki a puritán elveket foglalta rendszerbe. Munkáját, a társadalom és az iskola megreformálását, az anyanyelvű tudományosságot sorsszerű hivatásként fogta fel, részt vállalt az új világ megteremtésében. Az angol forradalom radikalizálódása is hatott Apáczai gondolkodására, az Utrechti kör, melynek tagja volt, olyan erdélyi fiatalokból állt, akik figyelemmel követték az angol forradalom eseményeit. Első nyilvános előadása 1650. március 23-án volt. Ahol is respondensként lépett fel, Voetius Gisper Szent filológiáról írt értekezésével. Hollandiában megismerte a holland orientalisztika eredményeit, és ezt Erdélybe is magával vitte.

   A doktori címet a herderviki egyetemen szerezte, 1651. április 22-én tette le a doktori szigorlatot, és 1651. április 26-án felavatták doktorrá. Ő volt az első doktora az egyetemnek. Utrechtbe visszatérése után néhány hónapra elvette nőül Aletta van der Maet utrechti hajadont. A van der Maet család a város előkelő famíliáinak egyike volt. Az esküvő 1651. szeptember 30-án volt és 1653 tavaszán indult vissza Erdélybe. A gyulafehérvári kollégiumban a classis poetica rektori állását töltötte be. Legjelentősebb alkotása a Magyar Encyklopaedia, minden igaz és hasznos bölcsességnek szép rendbe foglalása, és magyar nyelven világba bocsátása. 11 fejezetből áll, az első nyolcat Hollandiában, a többit Erdélyben írta. A tizenkettedik fejezet, ami a nyelvészettel foglalkozott volna, nem készült el. Tanári székfoglaló beszéde 1653. november 11-én volt, a De studio sapiential (A bölcsesség tanulásáról). További művei: Magyar Logikatska, Fortius tanácsa, ezeket 1654-ben adták ki Gyulafehérváron. 1655. szeptember 24-én nyilvános vitája volt Basirius-szal a gyulafehérvári kollégiumban. Jelen volt II. Rákóczi György fejedelem, aki puritánus ellenes, konzervatív gondolkodású volt. Basirius a fejedelem nézeteit vallotta, Apáczai a presbiteriánusokat védte. Ekkor haragudott meg II. Rákóczi György Apáczaira. Nem adta fel elveit a fejedelem előtt, karteziánus gondolkodó maradt, a tekintély ideológiájával az egyéniség önálló gondolkodását, véleményalkotási szabadságát állította szembe. Állását elvesztette, fizetését megvonták, anyagi gondokkal küszködött.

   1656 tavaszán Supplicatiot írt a fejedelemhez. Kézdivásárhelyi, majd enyedi papságot ajánlottak neki, majd marosvásárhelyi lektorságot, de visszautasította. Végül is a kolozsvári iskolához nevezték ki, amelyet 1655. április 3-án tűzvész pusztított el. A kolozsvári iskolát ugyan nem neki kellett megteremtenie, de neki kellett talpraállítania. Beköszönő beszédét 1656. november 20-án mondta, Az iskolák fölötte szükséges voltáról. Ez a legérettebb társadalomkritikai munkája. 1658 augusztusában a tatárok betörtek az országba, égettek, raboltak, gyilkoltak. 1658. augusztus 21-én Apáczát is felégették. A török fővezér aztán visszarendelte a tatár csapatokat, és Erdély fejedelméül Barcsai Ákost nevezte ki, aki szabad kezet adott a reformok híveinek. Így Apáczai utolsó két éve alatt volt a legtermékenyebb; támogatást kért, akadémiát tervezett, újjászervezte a leégett kolozsvári kollégiumot, építtetett, tanított, vitát tartott, tudományos műveket írt. 1659-ben halt meg az az ember, aki megteremtette a magyar tudományos nyelv alapjait, a nagy bölcselő, a nagy reformer.

admin at acsjszki.hu